Bencze Attila - Szívdobbanások

Dobban
kiabál
szívem
idevár
ide a fákhoz
hűsítő forráshoz
ide a tetőre
diófák ölére
édesként
mézesként
csábító zeneként
forrásnak vizeként
egy éber álomként
dobbanás
kiabál
aztán pszt
aztán csend
s a forrás lent
megcsörren
megzörren
- a levél -
megdöbben
megdobban
- a szív -
a szegény
megigéz
megidéz
egy érzés,
egy kérdés
álmodok?
Vágyhatok?
Csábító öledre
lehajtva
ledőlve
fejem mint
pernye a mezőben
moccan
ordít
koppan
kihull
széthull
a szívem
és érzem
nincs más
csak még egy
dobbanás.