Beköltöztél magányos szívembe,
s szerelmet hoztál kopár falai közé,
a boldogság virágait elültetve benne,
terítettél sziromfátylat fájó álmaim fölé.
Elrejtőztél mélyen, de én megtaláltalak,
s lettél a napfény magányom erdejében,
majd éjjel hold, mely hangtalanul simogat,
rég feledett vágyakat felidézve testemben.
Csillagként jöttél mint egy fényrobbanás,
Vigyázom fényed és szerelmed örökre,
nem hittem, hogy érhet még ilyen varázs,
S beköltöztem én is szerelmes szívedbe.
0 Megjegyzések