Tébolyult életszín
dráma a színpadon
nem ereszkedik a függöny
nem úszod meg szárazon
Ha belátsz a kulisszák mögé
nem biztos hogy szeretnek
talán azért engedlek
hogy elrettentselek
Puha a hold
ilyenkor foltot hagy
parkban a padon
a foglyom vagy
Nézd végig a jelenetet
talán láttad ezerszer
és tudod mi jön most
de én elmondom még egyszer
Tavacska öleli a holdat
szorítja hevesen
elengedi nem akarja
pedig az szuszog keservesen
Romantikus kín tusája
már ökörnyállá mállik
foszlik a reménység
ahogy kész letargiává válik
Három szellőt ráz az ág
melybe ina is beleremeg
kopár vén és száraz csont
ahol húsz esztendő elreped
Egy üvegbúra opálosodik
szeme már megsárgult
a tisztás szélén
szíve megszilárdult
Ezredév övezi mivoltát
a múlt fedi örök homályba
nem fedi senkinek kilétét
inkább szétporlad az örök éjszakába
Tücsök lesz a zenésze
a halotti torján
a hangya lesz széthordója
amit fent hagy becses halmán
Lezárul a szín
volt múlt jelen jövő
melyben az érzelem forgandó
és a szenvedély törtető
0 Megjegyzések