Géczi Kinga - Fagylaltozó fecskék

Két kis fecske, tán ismered
- Már meséltem róluk neked -,
Törte a buksiját megint,
Hogy ehetne citromfagyit.

- Az erdőben nem találunk,
Még csak citromot sem látunk.
- Jó lenne ám az epres is,
Csak fagyi legyen, s ne hamis!

Arra szállott épp a gólya,
Mindeneknek bölcs tudója.
Meg is kérdezték kánonban
Csicseregve: - Mondd csak, honnan

Szerezhetnénk egy kis fagyit?
Citromosat, épp csak annyit,
Hogy belőle egy jót együnk.
Beleremeg már a begyünk!

Így felelt nekik a gólya:
- Itt volt csőrömben a pólya,
Vittem benne pici babát
Egyik házhoz, a falun át.

Ott láttam sok kisgyereket,
Amint éppen fagyit esznek.
Megköszönték szépen neki
S azzal a kis fecskék - uzsgyi -

Elrepültek szélsebesen.
Nyomukba nem érnél te sem!
A faluba odaérve
Leszállnak egy kerítésre.

Előttük fapadon hever
Öt nagy gombóc citrom, eper.
Epekedve nézik-nézik -
A szemecskéjük is fénylik!

Kiabál a fagylaltárus:
- Legszebb hónap van most, május,
Ezért ingyen adom, hamar
Jöjjön, aki kapni akar!

Hej, de megörül ennek a
Két éhenkórász madárka:
Odaszállnak, csipegetik,
A fagylaltot mind megeszik.

Nem maradt belőle semmi.
- Érdemes volt idejönni! -
Csiripelik jó hangosan.
- Visszajövünk júniusban!