Tímár Judith: Édes mező csilingelő hangja...

Édes mező csilingelő hangja,

a szekerek nyikorgó alakja,

vállakon cipelt zsákok tartása,

poros ruhák néma sóhajtása,

csak játékként látszik a határban.

Megkondult az est harang bús dala.

Megszólalt emberek megtört, fáradt arca.

Hallgatom e hangok csendes zaját,

méla bús fényében a napsugár árnyékát,

s az őszi szivárvány halovány suttogását.

A holnapi reménység fátylát

emberek szíve tépdeli szét

életre kelti,táplálékként asztalra teszi.

Isten segítségét alázattal kéri,

imába foglalva a kezét összeteszi.

Letelepedik a sötétség árnyéka.

Csillagok sokasága piciny házak ablakára

édes álmot,angyali ének hangja

hozza az égi udvar boldogságát.

Csend élet uralja a kisfalú nyugalmát.