Mint tékozló fiúk az otthon szavára
Együtt térnénk mind haza
És együtt még a tudat is szebb,
Hogy senki sem tudja még hova…
Mentőövről ábrándozunk
A hajón, mit mi lékelünk
És ki lángra kap, bedobjuk,
Ám a vízbe együtt érkezünk
Talán felhők közé jutunk
Talán lángok elől futunk
Tán mindenhonnét kitiltanak
De hazafelé egy az utunk
Mert ha végül nincs is semmink
Tán nem is volt, nem volt soha
Ám e mesében testvérré lettünk,
Hol a sors a gonosz mostoha
És ha sejtelmünk sincs olykor
Merre kószál értelmünk
De egymás gyászmiséiből
Szép meséket érleltünk
Józan életigenlésről
Álmodozunk részegen,
De kit a tetszhalál már hétfőn
Elvitt, kiássuk pénteken
Talán felhők közé jutunk
Talán lángok elől futunk
Tán mindenhonnét kitiltanak
De hazafelé egy az utunk
Mert ha végül nincs is semmink
Tán nem is volt, nem volt soha
De heveny hontalanságunkban
Mi lettünk egymás otthona
És ha sejtelmünk sincs olykor
Merre kószál lényegünk
Egymás bágyadt mosolyában
Még érezzük, hogy létezünk
Talán felhők közé jutunk
Talán lángok elől futunk
Tán mindenhonnét kitiltanak
De hazafelé egy az utunk.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések