Bözödújfalura emlékezem
Falu állt itt hajdanában-danában
Az én házam is ott fekszik, s már iszap lepi
Halak cikáznak gyümölcsfáim ágai közt,
A kémény füstje fennakad az ég alatt
S emlékeim itt bolyongnak, mint hajnali köd.
Egy horgász ül a parton, hol barátom sírhantja lapul
Ő kapásra vár, s én egy csöppnyi részvétre csupán
Harang nem kondul már, csak a szívem dorombol
- A pusztuló falak is lassan a tóba vesznek -
Amott rádió bömböli a győztes Hai ţurai* –t,
Itt meg egy túlélő tartja a markát.
Bácsi! Adjon egy kis pénzt! – kántálja sután.
A nagy restaurátor
Az idő a nagy restaurátor
Kopott freskódat újra festi majd
Állvány sem kell
Elég a falhoz támasztani,
Mit látni akarsz,
S harsogó színné válik
Minden tompa folt…
Bozgor voltam
Bozgor* voltam mostanáig, nem tagadom,
S íme, románná avanzsáltak*.
Büszkén léptem át a határt egy őszi napon.
De ilyen eredményt még én sem vártam:
Nem értettem a sok új szót
Hiába hogy magyarul szólt,
Senkitől el nem vettem munkát
Pedig sokan ezt így mondották,
Gyerekemet kérdezgették,
Magyar szóra szert hogyan tettél?
Túléltem terrort, és sok megalázást,
Hogy megérjem itthonról a hazavágyást.
Bp. 2008.június 25
… … … … … … … … … … … … … … … … …
* Hai ţurai – néptánc közbeni bekiáltás (ro)
* bozgor - magyarokra vonatkozó gúnyszó, jelentése hazátlan (ro)
* avanzsál – előbbre lép a rangsorban (fr)
0 Megjegyzések