Elmondom neked mit másnak soha még:
Hallgatom létezésed ezerszínű örömét,
Pusztító gyengeségem hullámai közt,
Vergődésünk előtt, közös útjaink mögött.
Csillogó arany lettél, koszos ruhám dísze,
elrontott életem, kusza kínjaim egésze.
Nesztelen tisztaságom: te vagy jobbító,
Eltört szívemre, nyugalmasságot hozó.
Megvallott bűneimre, temérdek irgalom,
sorsot vetve életemre, lettél a szánalom.
Merev testemre, dőlve, édes könnyet sírva,
Így sétálunk némán a sajgó múltba írva.
0 Megjegyzések