Hé, emberek, sok kegyetlen lélek,
Miért csináljátok ezt, ugyan kérlek.
Meg se hallgatjátok, emberek,
Bűnös, mégis szomorú szenvedett.
Hibázott eleget, tudjuk jól s így igaz,
Most ti is, hisz bocsánat nincsen, mind pimasz.
Pimaszok vagytok ti, emberek,
Hát miért kell esdekeljenek értetek?
Hát hol van a megbocsátás?
Együtt érző, jószívű pajtás.
Miért ítéltek, hisz ti se vagytok jobbak,
Hibáztok épp eleget, s mások erre nem is gondolnak.
Fényűzés, kegyetlen, mogorva tekintet,
Bocsátás jele egyiküknél se jelent meg.
Mind-mind mihaszna, kegyetlen vétek,
Mégis bocsánatot érdemelnek.
Emberek, legyetek okosak, ne kegyetlenek,
Ilyenek vagyunk, hibázunk eleget.
De nincsen lélek, mely bocsánatot ne érdemelne,
Nincsen szív, mely jóleső mosolyt feledne.
Arra kérlek csupán, ó, gondolkozzatok ám,
Azon, hogy s mint cselekedtek szaporán.
Ne döntsetek puszta méregből, mert szít a harag,
Bocsánat nem jő, s bűnös hangosan rí majd.
Miért csináljátok ezt, ugyan kérlek.
Meg se hallgatjátok, emberek,
Bűnös, mégis szomorú szenvedett.
Hibázott eleget, tudjuk jól s így igaz,
Most ti is, hisz bocsánat nincsen, mind pimasz.
Pimaszok vagytok ti, emberek,
Hát miért kell esdekeljenek értetek?
Hát hol van a megbocsátás?
Együtt érző, jószívű pajtás.
Miért ítéltek, hisz ti se vagytok jobbak,
Hibáztok épp eleget, s mások erre nem is gondolnak.
Fényűzés, kegyetlen, mogorva tekintet,
Bocsátás jele egyiküknél se jelent meg.
Mind-mind mihaszna, kegyetlen vétek,
Mégis bocsánatot érdemelnek.
Emberek, legyetek okosak, ne kegyetlenek,
Ilyenek vagyunk, hibázunk eleget.
De nincsen lélek, mely bocsánatot ne érdemelne,
Nincsen szív, mely jóleső mosolyt feledne.
Arra kérlek csupán, ó, gondolkozzatok ám,
Azon, hogy s mint cselekedtek szaporán.
Ne döntsetek puszta méregből, mert szít a harag,
Bocsánat nem jő, s bűnös hangosan rí majd.
