Edmond J. Lawrence - A játék rabja

A játék neve: élet,
De nem szól ide örökös bérlet.
Mindig játszom, egyedül vagy párban,
Nappali fényben, a homályos mában.

Véget ér majd tudom, mint minden játék,
Csak pillanatnyi öröm ez, látszat ajándék.
De mit tehetnék, játszom, választás nincsen,
Hiába mennék már, szabadulnék innen.

Megszülettem, élek, ez lett bilincsem.
Így tart fogva életem, mint egyedüli kincsem.
Itt vagyok, mert az égiek így akarták,
Ítéletemet, ím, fejemre olvasták.

Titán szívemnek fájdalmat adtak,
Itt tartanak példamutatásként, emberi rabnak,
Szárnyak nélkül korlátokat szabtak.
Képzelet ruhámból szabadságot varrtak.

Így hát földi életem csupán egy vicc,
Egy hatalmas festő vásznán parányi skicc.
Reménykedés, szabadulás, angyali szárnyakon,
Visszatérni az égbe, hisz onnan származom.