Átyim Lászlóné: Egy hideg téli napon

Egy hideg téli napon
Majd sétálni megyek,
Felidézem emlékeim,
Hogy miért bántanak engem?

Szenvedtem már sokat,
Egész életemben,
Hagyjanak már békén,
Ne bántsanak engem.

Szülők nélkül nevelkedtem,
Nem segített senki,
Annyi sokat szenvedtem,
Hogy nincs már kedvem élni.

Elmegyek innen,
Egy hófedte tájra,
Lefekszem a hóba,
Majd ott megtalálnak.

Mire megtalálnak,
Dermedt lesz a testem,
Nem dobog a szívem,
Meghalt már a lelkem.

Csak sírjanak, sírjanak,
Hagy fájjon a lelkük,
Eszükbe jutok majd,
Sírhat majd a szemük.

Ráhullik a könnyük majd,
A dermedt arcomra,
Nem hallom már többé,
A bántó hangjukat.

Feltámasztanának majd,
De már nem tudnak,
Elszállt már a lelkem,
S nem dobog a szívem.