Érzelmek nélkül élek régóta már
Eloszlott vágyak, romos fellegvár
A lelkem, mióta sivár az életem
És eltűnt belőlem minden érzelem.
A madarak elárulták röptükkel,
Hogy mindenkinek az én lelkem kell.
A buszon is az emberek csak azt lesik,
Hogy végre mikor fordítok hátat nekik.
A gondolatomból hallják, hogy én vagyok
A király, kit jövendöltek az angyalok.
Agyamra szálltak telepata démonok,
Hogy kiszívják belőlem azt amit én vagyok.
Fényes nappal az utcán, ahol én megyek,
Megállnak előttem rágyújtani az emberek.
Tudom, figyelnek és azt hiszik, hogy átverhetnek.
Hát megállok én is, nehogy mögém kerüljenek.
Csak két személyben bízhatok meg én.
Az egyik én vagyok, a másik meg ÉN,
Aki itt vagyok bent mélyen elrejtve,
Nehogy egy gondolatolvasó elvegye
Az utolsó támaszt, ki még igaz barát.
Csak én vagyok, ki megvédheti magát.
Nincsen már senki, akire számíthatok.
Nem alszom, inkább ébren álmodok.
Egyszer eljön majd az én időm,
Mikor hatalmam kiteljesül a Földön.
Én vagyok az új király, akire vártatok,
S mint Jézust, engem is elpusztítanátok!
Krisztus vagyok, aki visszatért,
Azért, hogy Isten akaratát elmondja!
De ne raboljátok el a rímeimet
Ti gondolatolvasó sátáni démonok!
Halljátok amit mondok:
Atyám szólt hozzám az éjjel.
Adjátok vissza a gondolataimat!
Ne irányítsatok!
Ez nem az én gondolatom!
Engedjetek!
Ébren álmodok, mert az Isten vagyok!
Eloszlott vágyak, romos fellegvár
A lelkem, mióta sivár az életem
És eltűnt belőlem minden érzelem.
A madarak elárulták röptükkel,
Hogy mindenkinek az én lelkem kell.
A buszon is az emberek csak azt lesik,
Hogy végre mikor fordítok hátat nekik.
A gondolatomból hallják, hogy én vagyok
A király, kit jövendöltek az angyalok.
Agyamra szálltak telepata démonok,
Hogy kiszívják belőlem azt amit én vagyok.
Fényes nappal az utcán, ahol én megyek,
Megállnak előttem rágyújtani az emberek.
Tudom, figyelnek és azt hiszik, hogy átverhetnek.
Hát megállok én is, nehogy mögém kerüljenek.
Csak két személyben bízhatok meg én.
Az egyik én vagyok, a másik meg ÉN,
Aki itt vagyok bent mélyen elrejtve,
Nehogy egy gondolatolvasó elvegye
Az utolsó támaszt, ki még igaz barát.
Csak én vagyok, ki megvédheti magát.
Nincsen már senki, akire számíthatok.
Nem alszom, inkább ébren álmodok.
Egyszer eljön majd az én időm,
Mikor hatalmam kiteljesül a Földön.
Én vagyok az új király, akire vártatok,
S mint Jézust, engem is elpusztítanátok!
Krisztus vagyok, aki visszatért,
Azért, hogy Isten akaratát elmondja!
De ne raboljátok el a rímeimet
Ti gondolatolvasó sátáni démonok!
Halljátok amit mondok:
Atyám szólt hozzám az éjjel.
Adjátok vissza a gondolataimat!
Ne irányítsatok!
Ez nem az én gondolatom!
Engedjetek!
Ébren álmodok, mert az Isten vagyok!
