Minek is mondom, vagy mégis,
hisz oly kopottak a szavak.
Velem vagy, magamból még el
...soha nem bocsátottalak.
Elfogytak ékes szavaim
dicsérni éltem jobb felét,
mint vén obsitos katona,
ha mutatja menlevelét.
Bennem vagy éltető kenyér,
és záloga minden jónak.
Leszel virágos szemfedőm,
és Léthe vizében csónak.
Öröm-ódát ne várj tőlem,
nem várnak cifra himnuszok,
nem igazi énem nekem,
hamisan csengene, tudod.
De tudd, ezt el kell mondanom:
veled vagyok, aki vagyok.
Versem kitalálod, kezem
fogod, s vezetsz, mint a vakot.
0 Megjegyzések