Éles Attila: Vajon látni fentről...

Vajon látni fentről, hogy anyák bolyonganak

halott fiaik tetemei között?

Vajon látszanak fentről, ahogy pókhasú gyerekek haldoklanak

bádogfalak mögött?

Vajon látszik fentről ahogy az éhezők egymást mustrálják,

hogy ki legyen a következő?

Látszik-e fentről a pusztuló bolygó, ahogy megölik fáját

és nem marad más csak kőmező?

Felhallatszik-e milliók, elhaló sikolya

mikor már elfogyott a remény?

Látszik-e a temetetlen holttestekből rakott máglya

mikor már a föld túl kemény?

Vajon van fül odafent, aki meghallaná a hívó szót,

aki segítene?

Vajon van szem odafent, aki meglátná az embert, a jót

és az imára kulcsolt kezet?

Vajon lesz aki megállítja a romlást?

Vajon lesz aki megállítja az embert?

Vajon van odafent valaki?

Vajon látni fentről ...