Ratkó József: H.L-nek

A legmagasabb éjszakán
arcom a földnek fölajánlom,
elsüllyesztem a szememet,
ha nem szeretsz el a haláltól.

Hűséget, bűnt a te szemedhez
igazítottam. Hova tűntél,
hol bujdosnak az ujjaid,
szerelemmel megbántott tündér?

Én nem könyörgök, szétszedem
pontos agyam, hogy ne reméljen.
Halálomat megtervezem
ebben az irgalmatlan éjben.

Mert nem jó élni. Meghalok,
ha a haláltól nem szeretsz el.
S emlékeztet majd rám a kés,
ha fiaidnak kenyeret szelsz.