Ratkó József: Hajnali négykor

Hajnali négykor béke volt még:
madarak vigadoztak, réztorkú
kakasok recsegtek, előszólították
óljából a Napot, felhő lengett,
orral megbökött ajtó: a tó fölött
gólya körözött, békák
sétarepülőgépe, idelenn
akácfa moccant, szél tornyába
falazott fiatalasszony - le nem omolhat
most már a szél tömérdek tornya,
tövében sétál hátratett
kézzel bajszos bogár: a hangya is
előjön, munkát keres magának. 

Hajnali négykor béke van még.
Fölkelnek a parasztok, pékek,
szemük alja éjszaka fölpuffadt,
megkelt, mint a kenyér. A szerszám
velük együtt ébred. Földet rág
a gereblye, a nagyobb
göröngyöt megforgatja, a gizgazt
kiköpi. - A katonák
csak hatkor kelnek, fölébresztik
a fegyvereket is, mára
még nem kaptak parancsot.