Tegnap délben hatalmas hópelyhek
keringtek a szélben, és mese-szép lett,
ahogyan a március kegyelmet
adott a télnek.
- Velünk mi lesz? - kérdeztem
Istent - Nekünk nem jár irgalom?

.......................

Az egymás után sorba rakott napokon
felfelé kapaszkodom,
de amikor néha visszanézek,
mindig azt látom,
egy-egy völgybe értem

.....................

Nekem azt a szerepedet játszd tovább,
amelyiknél a mosoly megjelent az arcomon,
azt, ahol ott voltam veled a színpadon.
Emlékszel?
A félrehúzott függöny sárga szegélyén
aranyként izzottak fel a porszemek,
a reflektor fényétől hirtelen elvakult a szemed,
és egy pillanatra, azt hitted, én vagyok az asszonyod

............

Már vasárnap éreztem, valami baj lesz,
a felhőket bámultam, és a kutyafejű-szörnyek
az ablakomra ültek.
Rám vicsorogtak

.........

Azt a szerepedet játszd tovább,
kérlek,
ahol mindketten meghalunk,
mert hátha van mennyország,
de nincs olyan szent,
aki bezárná a kaput,
és ott
talán végre
megölelhetnélek -
szabadon