„A Móricz Zsigmond Könyvtár és Művelődési Ház a helyi lakosságnak olyan eszköze legyen, amelyen keresztül hozzáférhet számos fontos dokumentumhoz, információkhoz, amelyekkel a XXI. századi, tudásalapú társadalom egyenrangú, tájékozott polgára lehet” – így jellemzi az egyik internetes oldalon található idézet a szabolcsi megyeszékhely intézményét.
A Szabadság téren működő bibliotéka – úgy tűnik – teljesítette ezt a hitvallást: az oda betérő kultúrakedvelők számára a könyvek rejtelmei mellett már az audiovizuális világ és a világháló titkai is feltárulnak. A fejlődésről és a minősítés rögös útjáról Nagy László igazgatót kérdezte az MTI-Press munkatársa.
– Mielőtt beléptem volna a könyvtár ajtaján, láttam, hogy az épület előtti téren több tizenéves vár a bejárat kinyitására és a bebocsátásra. Általános ez a tömeg a hétfő délutáni nyitás előtt, ennyire népszerű a korosztály körében az intézmény?
– Valóban népszerű a könyvtár a fiatalok körében, használják a középiskolások és a főiskolások is. Véleményem szerint nem eléggé, többet kellene, de úgy tűnik, hogy újra erősödött akönyvtárhasználat: a legutóbbi adatok szerint ugyan kevesebb a beiratkozott olvasónk, de a meglévő olvasók intenzívebben használják a könyvtárat. Ebben az évben növekszik az olvasói létszám az előző évhez képest: októberben az elmúlt év hasonló időszakához képest nyolc százalékkal emelkedett a könyvtárhasználat. A nyíregyházi intézmény egyébként kiemelkedő forgalmat bonyolított a más megyei könyvtárakhoz képest az elmúlt időszakban.
– Az internet térhódítása szinte korlátlannak tűnik. Hogyan veheti fel a versenyt a könyvalapú kultúrára építő intézmény a virtuális hálón lévő tartalmakkal?
– Mi nem versenyzünk vele, mi magát a tartalmat kínáljuk. A bibliotékáknak ez az egyik óriási fejlődési lehetőségük: nem klasszikus könyvtárnak, hanem információközpontnak tekintjük magunkat, ahol mindenfajta információt fellelhető. Ez a szemlélet – különösen mióta ez az új épület lehetőséget ad rá – saját technológiát teremt meg: itt mindent megpróbálunk egybe gyűjteni, tárolni, egy keresőrendszer segítségével pedig szolgáltatni. Jelenleg egy igen nagy uniós fejlesztés zajlik a Móriczban, a projekt révén szeretnénk a nyomtatott és vizuális információt és a hanganyagot közkincsé tenni. Feldolgozzuk a Nyíregyházi Televízió huszonöt éves archívumát, a több mint félévszázados Nyíregyházi Rádió hanganyagait és a Kelet-Magyarország napilap nyolcvanas évekbeli cikkeit. Ezeket azonos hívószavakkal tudják majd elolvasni, meghallgatni és megnézni az olvasók az interneten. Az elérést ötven számítógép biztosítja az olvasók számára. Ezeken akár a Nemzeti Audiovizuális Archívum és a Magyar Nemzeti Filmarchívum tárába is bepillantást nyernek az érdeklődők, böngészhetik, nézhetik a különböző anyagokat. Azokat az anyagokat - legyen az rádióriport vagy tévéfilm -, amelyeket nem véd szerzői jog, terveink szerint az internet segítségéve bárki otthonában meghallgathat vagy megnézhet a katalógusunk révén.
– Ha magát a hagyományos könyvkatalógust nézzük, hány könyv található a könyvtárban?
– Közel ötszázezer kötet és folyóirat van a birtokunkban, ekkora ugyanis a kapacitásunk. A vásárlások mellett azért selejtezni is próbálunk a kevésbé használt vagy duplikált kötetekből. Ebből ötszáz a folyóirat, nagyobb rész könyv és feketelemez, CD, DVD és videokazetta, bár utóbbiból lecsökkent a készlet. A feleslegessé váló könyveket a lakosság részére megpróbáljuk olcsó áron értékesíteni: vigyék haza és olvasgassák.
– Mai mércével véve is modern a belső és külső tere a könyvtárnak...
– Az épületet 1975-ben adták át, a könyvtár hatodik éve működik itt. Az épület az eltelt évek alatt egy plusz szintet kapott, amelyet mi csak közösségi térnek hívunk. A régi épületünk a klasszikus könyvtári funkciót látta csak el, ebbe az ingatlanba próbáltuk belezsúfolni az információs technológiát. A közösségi térben viszont megcéloztuk az iskolás kor előtti gyerekeket, ezért a felső szinten játszóházat alakítottunk ki, ahol zenebölcsitől kezdve számos más színtér szolgálja a gyerekek könyvtárba történő beszoktatását már hat hónapos kortól. A mellette található modern konferencia- és kamarateremben ismeretterjesztő előadásokat, zenei és olvasói esteket, könyvbemutatókat, valamint más kisebb rendezvényeket szervezünk.
– Vidéki könyvtárként nehéz bekapcsolódni a jobbára Budapest által irányított kulturális vérkeringésbe. Milyen helyi kulturális értékekkel lehet felhívni az országos figyelmet Nyíregyházára?
– Szerencsés helyzetben vagyunk, mert helyben sok szakirodalmi társaság, kulturális kör és egyesület tevékenykedik, ezek találkozóhelye pedig a megyei könyvtár. Mi adunk otthont a Bessenyei Társaság állandó kiállításának, itt működik a Móricz Kulturális Egyesület, emellett három nyugdíjas klub szervez ide rendezvényeket. Arra is próbálunk koncentrálni, hogy a megye íróin túl – főként nagy kampányok, a Ünnepi Könyvhét és az Őszi Könyvtári Napok idején – idecsalogassuk az elérhető nagyobb neveket is. A részvételükkel megtartott felolvasói estek, előadások és író olvasó találkozók a tapasztalatok szerint vonzzák a közönséget.
– Az évek alatt elvégzett szakmai munkát, úgy látszik, Budapesten is felismerték, mivel nemrégiben Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár mellett a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár vezetői vehették át az első alkalommal kiosztott Minősített Könyvtár címmel járó okleveleket Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkártól. Hogyan indultak el ezen az úton?
– A pályázást egy tavaly meghozott rendelet tette lehetővé, az teremtette meg a díj elnyerésének lehetőségét. A minősítés rendszere érdekes dolog, ezt nem lehet két hónap alatt megcsinálni: a pályázatra szisztematikusan készültünk, aki nem dolgozott évekig rajta, az biztos, hogy sikertelenül pályázott. A pályamunkák értékelési módszere elég bonyolult keretrendszeren alapult, amelyhez az úgynevezett ISO alapú dokumentációk kellettek. A könyvtárban 2007 óta működik minőségbiztosítási rendszer, és minden évben készítünk önértékelést olvasóinktól bekért vélemények és észrevételek alapján. A pályázaton előnnyel indultunk, hiszen a minőségbiztosítási rendszer a felnőttképzési helyként is funkcionáló könyvtárban tehát már működik, és rendelkeztünk minden ehhez szükséges dokumentummal.
– A laikus ebből a minőségbiztosítási rendszerből nem sokat érthet. Hogyan szolgálja a rendszer és a minősítés az olvasókat, miként változnak ezekkel a könyvtár szolgáltatásai?
– Nekünk kötelezettséget jelent: a minősítést öt évig használhatjuk, a szolgáltatás színvonalát folyamatosan ellenőrizni fogják. Ha az olvasói vélemények szerint visszaesik a szolgáltatás minősége, vagy nem tudunk új szolgáltatást kitalálni egy évben – ami lehetetlen, hiszen a kollektívának rengeteg ötlete van –, akkor persze ezt visszavonhatják. Azon leszünk, hogy tartsuk a minőségi szintet, fejlesztéseket indítsunk és ehhez hozzárendeljük a szükséges erőforrásokat. Utóbbi elsősorban természetesen a vezetőség feladata lesz.
(Varró Zsolt–MTI-Press)
0 Megjegyzések