Peskó Zoltán zeneszerző, karmester munkája során a világ legnevesebb színpadain fordult meg, 2009 őszén azonban hazatért, hogy a pécsi Pannon Filharmonikusok zeneigazgatójaként itthon kamatoztassa kivételes tudását. A karmester most a Rózsavölgyi és Társa gondozásában megjelent kötetében osztja meg velünk tapasztalatait, gondolatait zenéről, színházról, zenés színházról.Peskó Zoltán zeneszerző, karmester különleges ajándékkal lepte meg a zeneszerető közönséget: Zenéről, színházról, zenés színházról címmel ugyanis egy olyan kötettel jelentkezett, amely egyszerre önéletrajz, elemzés, visszaemlékezés, dokumentáció és nem utolsó sorban szórakoztató olvasmány.
A karmester nem csak saját életének mozzanatait osztja meg az olvasóval, hanem szövegein keresztül egyúttal életének fontos részét képező művészeket, műveket, hatásokat is elénk idéz. A könyv megszületésében fordítók is közreműködtek, hiszen - ahogy az a gyűjteménynek a Rózsavölgyi Zeneműboltban megrendezett bemutatóján kiderült - a tanulmánykötetként aposztrofált íráscsokor anyagának körülbelül a nyolcvan százaléka nem magyar nyelven (hanem olaszul és németül) íródott.
Jeney Zoltán zeneszerző a kötet kapcsán elmondta: alapkönyv a zenészek számára, hiszen számukra fontos és hasznos tanulmányok találhatóak meg benne. Kiemelte Peskó zeneszerzői múltjának jelentőségét is: szerinte ezeket a tanulmányokat csak egy olyan karmester tudja megírni, akinek zeneszerzői gondolkodása van. (Bár Peskó Zoltán 1962-ben zeneszerzői diplomával gazdagodott a Zeneművészetin, léptei más utakra, a karmesterkedés felé vezették.)
A kötet egyik központi motívuma a visszaemlékezés, a gondolatok emlékeken való átszűrése, a könyvbemutató pedig szintén e csapásirányt követve fűzi össze a megjelenteket. Győri László, a Magyar Rádió munkatársa például elárulja: még "ugrifüles" riporter-korában, egy interjú alkalmával találkozott Peskóval, aki interjúalany helyett sokkal inkább a riporter szerepét öltötte magára, ő kérdezgette Győrit. Szerinte Peskó Zoltán egyik legfontosabb vonása - a zeneszerzői gondolkodás mellett - az emberi nyitottság, a másokra odafigyelni tudás.
A karmester nem csak saját életének mozzanatait osztja meg az olvasóval, hanem szövegein keresztül egyúttal életének fontos részét képező művészeket, műveket, hatásokat is elénk idéz. A könyv megszületésében fordítók is közreműködtek, hiszen - ahogy az a gyűjteménynek a Rózsavölgyi Zeneműboltban megrendezett bemutatóján kiderült - a tanulmánykötetként aposztrofált íráscsokor anyagának körülbelül a nyolcvan százaléka nem magyar nyelven (hanem olaszul és németül) íródott.
Jeney Zoltán zeneszerző a kötet kapcsán elmondta: alapkönyv a zenészek számára, hiszen számukra fontos és hasznos tanulmányok találhatóak meg benne. Kiemelte Peskó zeneszerzői múltjának jelentőségét is: szerinte ezeket a tanulmányokat csak egy olyan karmester tudja megírni, akinek zeneszerzői gondolkodása van. (Bár Peskó Zoltán 1962-ben zeneszerzői diplomával gazdagodott a Zeneművészetin, léptei más utakra, a karmesterkedés felé vezették.)
A kötet egyik központi motívuma a visszaemlékezés, a gondolatok emlékeken való átszűrése, a könyvbemutató pedig szintén e csapásirányt követve fűzi össze a megjelenteket. Győri László, a Magyar Rádió munkatársa például elárulja: még "ugrifüles" riporter-korában, egy interjú alkalmával találkozott Peskóval, aki interjúalany helyett sokkal inkább a riporter szerepét öltötte magára, ő kérdezgette Győrit. Szerinte Peskó Zoltán egyik legfontosabb vonása - a zeneszerzői gondolkodás mellett - az emberi nyitottság, a másokra odafigyelni tudás.
(www.kultura.hu)
0 Megjegyzések