Könnycsepp vagyok ráncos arcodon,
S bár nem ringattak bölcsőben,
S nem koporsó lesz végső nyughelyem,
Rám mégis emlékezni fogsz.
Emlékszel majd miként születtem,
s hogyan simult arcodhoz hűsítő testem.
Szemeddel látok, szíveddel érzek,
S tudok rólad mindent, mit csak tudni lehet.
Ha szükséged van rám, megszületek,
S ha kell meg is halok érted.
Hisz én vagyok az egyetlen:
A könnycsepp ráncos arcodon…
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések