Tökély a mámor, a csend, a fény,
Árnyékba réved minden emlék.
Zúg az érzelem, sóvárog széjjel,
Ragyogó szelíd émelygéssel.
Halovány csillámló harmat
Jelenti a kétkedő reményt,
Hittel váltva valóra
Az álmodó, igaz szeszélyt.
Gyönyörbe torkollik az érzés,
Mely szétárad a pihegő testen.
Elfojtja a létezést jelentő mezsgyét,
Túlszárnyalva minden eszmét.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések