Ha a keletkezési időt nézzük két különböző művészettörténeti korszakban íródott. A Rómeó és Júliát William Shakespeare, a reneszánsz időszakában, 1594-1596 között írta. Az Ármány és szerelem a felvilágosodás korában, 1784-ben keletkezett Friedrich Schiller keze nyomán. Ezért az előbbi az angol reneszánsz, utóbbi a szentimentalizmus stílusjegyeit viseli magán.
Mindkét alkotás tragédia. A definíció szerint a tragédia olyan drámai műfaj, melynek cselekménye során a hősei általában tragikus, feloldhatatlan konfliktusba kerülnek, s az ebből fakadó tragikus bűn többnyire elbukásukat okozza. Ez mindkét műre teljes mértékben igaz, ugyanis mindegyikben a fiatalok szerelméből adódó konfliktus miatt halnak meg. És jellemző rájuk a párbeszédes forma is.
A Rómeó és Júlia két ellenségeskedő család gyermekeinek szerelméről szól, akik emiatt gyűlölködés miatt nem lehetnek egymáséi. A két főhős Capuleték bálján ismerkedik meg. Mire kiderül, hogy Rómeó a Montague ház tagja, már nem tudják fékezni szerelmüket. Ezért titokban házasságot kötnek, arra számítva, hogy ez talán megszünteti a családok közti viszályt. De Rómeót Tybalt megöléséért száműzik, így úgy tűnik, az ifjú párnak semmi esélye sem marad a boldogságra. Lőrinc barát segít rajtuk azzal a tanáccsal, hogy Júlia hörpintsen fel egy üvegcse gyógyszert, amitől negyvenkét órán keresztül úgy alszik, mintha halott lenne, és miután felébred elszökhetnek Rómeóval. Ezt a tervet megírják az ifjú Montague-nak, de az nem kapja meg a levelet. E miatt a balszerencse miatt Rómeó Capuleték kriptájában, a holtnak vélt Júlia mellett végez magával. Kedvese csak ezután tér magához, és látva halott szerelmét tőrt döf magába.
Ebben a műben Shakespeare a konzervatív, középkori világszemléletet, az érdekházasságot állítja szembe a hozzá képest új, reneszánsz felfogással, ami a valódi érzelmek alapján való párválasztást hirdeti.
Az Ármány és szerelem szintén a fiatal szerelmesek szenvedéseiről szól, de itt a társadalmi különbségek állnak közéjük. Schiller az arisztokrácia és a polgárság közti különbségekre világít rá, nem az anyagiakra, sokkal inkább az erkölcsiekre.
Miller Lujza egy kispolgár muzsikus erkölcsös és becsületes lánya, akibe beleszeret az első miniszter fia, Ferdinánd von Walter őrnagy. A miniszter fiával Lady Milfordot, a herceg kegyencnőjét, akarja feleségül vetetni, hogy erősítse saját pozícióját az udvarban. Lujza szüleit felségsértésért bebörtönzik. Wurm egy hazug szerelmes levél megírására kényszeríti a lányt, ugyanis csak ezzel kaphatja vissza a szüleit. A levél szándékosan Ferdinándhoz kerül, aki elhiszi a benne írottakat. A helyzetet nem tudja megoldani.
0 Megjegyzések