Napnak látlak, ezért csillagnak nevezlek, ami szépet láttam, mára már mögötted elveszett.
Ami jót megéltem, mára bizton tudom, hogy érted éltem és amit szenvedtem, érted feledem.
Volt száz utam, mára csak egyetlen, de hogy az is feléd vezet, úgy érzem, nem a véletlen.
Lassan a fékem is elvesztem, s futva, űzve rohanok majd tűzbe, öröké a csillagom szívébe.
0 Megjegyzések