Az idő a legjobb tanító
Nem bánok semmit,
megértettem mindent,
az évek múltak, s voltak könnyek,
voltak álmok, s lettek feledések.
Mint egy gyermek, ki most tanul járni,
fájtak a könnyek, nem voltak könnyűek.
Ma, mikor az idő tova-tovalebben,
látom az akkori láthatatlan csendben.
Már más, más ez az érzés,
a fojtogató a gyötrő légzés,
könnyelműen vállat vonva,
nevetek s álmodok újra.
Nem bánok semmit,
megértettem mindent,
az évek múltak, s voltak könnyek,
voltak álmok, s lettek feledések.
Mint egy gyermek, ki most tanul járni,
fájtak a könnyek, nem voltak könnyűek.
Ma, mikor az idő tova-tovalebben,
látom az akkori láthatatlan csendben.
Már más, más ez az érzés,
a fojtogató a gyötrő légzés,
könnyelműen vállat vonva,
nevetek s álmodok újra.
0 Megjegyzések