Debreceni Zoltán: Könnyező élet

Szomorú a cigány sorsa,
mert nincsen senki
akiben megbízhatna.
Nem nagy szegénynek a vágya.
Csak mindennap jól lakhasson a családja.

Az ég felé emeli a bús fáradt tekintetét.
Imára kulcsolja a sápadt két kezét.
Istenem kérlek adjál nekünk munkát,
adjál nekünk húsos szalonnát
puha kenyeret.
Éhezett, nélkülözött a szegény cigány már eleget.