Hulljon patakokban könnyem, hagyom,
fájjon, égessen gyötrő gondolat,
szégyenfolt takarja bús arcomat,
ami a sorstól jár azt megkapom.
Számban még a tegnap ízét érzem,
a holnap lehelete beterít,
a jelen arcon vág, elkeserít
a mély seb, de tudom el nem vérzem.
Könnyem vegyül vöröslő véremmel,
árny vagyok, hangtalan suhanom át,
végzetem rozsdás vaskapuját,
sorsomtól kapott mázsás béremmel.
