Hol magyar a szó és magyar az álom,
—legyen az élet bár csupa küzdelem —
boldogságomat én mégi ott találom,
szép Hazám, megszentelt földeden.
Hol Balaton hullámon vitorlást ringat,
s Mátra magas csúcsa felhôket pipál,
élet kulacsunkba ott töltjük napjainkat,
lelkünk békére ott, — csak ott — talál.
Mit nekem idegen tájak csillogása!
Csábító varázsa mondd, vajon mit ér?
Ha nem magyar ott a szavak koppanása
és nem öntözte földjét honfiúi vér.
Megharcolt véres jussán ôseimnek
vagyok most itt, és vagyok magyar.
Itt a kelô Nap fénye verseket ihlet,
s az estérôl itt magyarul zeng a dal.
Hazám testén fájó sebeket hasított
Sunyi írígység, önzô idegen akarat
De nemzetem, — bár most szétszakított —
hitében mégis-mégis megmaradt.
Tekints hát istenem le erre a földre,
kérlek én, áld meg szorgos népedet.
Látod, él még Árpádnak büszke törzse,
hordozva szívében a magyar végzetet.
—legyen az élet bár csupa küzdelem —
boldogságomat én mégi ott találom,
szép Hazám, megszentelt földeden.
Hol Balaton hullámon vitorlást ringat,
s Mátra magas csúcsa felhôket pipál,
élet kulacsunkba ott töltjük napjainkat,
lelkünk békére ott, — csak ott — talál.
Mit nekem idegen tájak csillogása!
Csábító varázsa mondd, vajon mit ér?
Ha nem magyar ott a szavak koppanása
és nem öntözte földjét honfiúi vér.
Megharcolt véres jussán ôseimnek
vagyok most itt, és vagyok magyar.
Itt a kelô Nap fénye verseket ihlet,
s az estérôl itt magyarul zeng a dal.
Hazám testén fájó sebeket hasított
Sunyi írígység, önzô idegen akarat
De nemzetem, — bár most szétszakított —
hitében mégis-mégis megmaradt.
Tekints hát istenem le erre a földre,
kérlek én, áld meg szorgos népedet.
Látod, él még Árpádnak büszke törzse,
hordozva szívében a magyar végzetet.
