Feleségemnek
Hókusz-pókusz, kék-lila krókusz, vége a télnek,
él ami élt tavaly is.
Rongy hacukáját, hótakaróját rúgja hasáról
szűz avar is.
Lágy zene. Szél keze penget Dél citeráján
lebben a szoknya, éled a bokra
lány ravaszoknak.
Hókusz-pókusz, kék-lila krókusz, vége a télnek,
él, ami élt tavaly is.
Makkra is álmos mókus napra bolondul,
kapja fejét és két ecsetét belemártja,
zöld ragyogást fest álmodó ágra.
Hókusz-pókusz, kék-lila krókusz, vége a télnek,
él, ami élt tavaly is.
Csúz ide, csúz oda, visz a láb, ibolya szőnyege,
virul a hóvirág ősz feje.
Mamókám, látod-e!
Moha utca, 1997. február 10
Hókusz-pókusz, kék-lila krókusz, vége a télnek,
él ami élt tavaly is.
Rongy hacukáját, hótakaróját rúgja hasáról
szűz avar is.
Lágy zene. Szél keze penget Dél citeráján
lebben a szoknya, éled a bokra
lány ravaszoknak.
Hókusz-pókusz, kék-lila krókusz, vége a télnek,
él, ami élt tavaly is.
Makkra is álmos mókus napra bolondul,
kapja fejét és két ecsetét belemártja,
zöld ragyogást fest álmodó ágra.
Hókusz-pókusz, kék-lila krókusz, vége a télnek,
él, ami élt tavaly is.
Csúz ide, csúz oda, visz a láb, ibolya szőnyege,
virul a hóvirág ősz feje.
Mamókám, látod-e!
Moha utca, 1997. február 10
