Debreceni Zoltán: Pocsaj, a költő fiad hozzád haza vágyik...

Mint ahogy édesanyja simogatja alvó gyermeke arcát.
Olyan boldogan gondolok rád,
Pocsaj szülőhazám.
Pocsaj falum elsodort messzire tőled az éle.
Mindig velem jöttek rólad a gyerekkori gyönyörű emlékek.
Ott járt a Vadas Ernő kocsmájában a drága jó apám.
Vette nekem a fasírtot és a sok pogácsát.
Iszogata a szőlőskerted legjobbik borát.
Mosolyogva nézte a Vadas Ernő kocsmáros család.
Mikor a piros bor végig csorgott a kis fekete bajuszán.