Imádom
azt az ég-kéket,
amit Isten teremtett,
s mint fekete űrből emelt ki
Éket.
Imádom
azt a rózsaszínt,
mi a fákon, aranyló Nap felé nyújtózik,
illatos melegség
- szinte érzem -,
ha mindenki csodálná, mélyen,
felejtene minden addigit,
s nem számítana
csak a jelen.
Imádom
azt a zöldet,
mit az erdő mintája leginkább fölvett,
lágyan karol át mindent,
s én még csak bírom,
úgy ölellek Téged.
azt az ég-kéket,
amit Isten teremtett,
s mint fekete űrből emelt ki
Éket.
Imádom
azt a rózsaszínt,
mi a fákon, aranyló Nap felé nyújtózik,
illatos melegség
- szinte érzem -,
ha mindenki csodálná, mélyen,
felejtene minden addigit,
s nem számítana
csak a jelen.
Imádom
azt a zöldet,
mit az erdő mintája leginkább fölvett,
lágyan karol át mindent,
s én még csak bírom,
úgy ölellek Téged.
