Volt egyszer egy liliom - táplálta a szeretet.
Bizalom, megértés kelyhéből ivott eleget.
Tépte szél, sújtotta jégeső - még mindig pompázott.
Úgy látszott, semmi se olthatja el azt a lángot.
Beköszöntött a tél, de a halálra még nem állt készen.
Felemelte a fejét és hajladozott a halovány napfényben.
Erősebb, szebb volt, mint a többi - párját ritkította.
Az Égvilágon mindenki halhatatlannak gondolta.
De aztán a színpompás szirmok sorvadozni kezdtek.
A "csodavirággal" a leglágyabb szellők is kikezdtek.
Elenyésző vidámság és halott remények hangjai repülnek a széllel.
A Legyőzhetetlent a szeretet lángjának hamuja temeti most el.
Volt egyszer egy barátság... táplálta a szeretet.
Bizalom, megértés kelyhéből ivott eleget...
Emlékszem még a múltba visszanyúló szavakra
És a szörnyű hiány könnye hull a hideg sírhantra.
Tudd meg, hiába vagyunk távol, összeköt az emlék!
Kósza foszlányait magamhoz ölelem, mielőtt továbbmennék...
Úgy látszik, azt a liliomot nem éleszti fel semmi, soha.
De a vén mezőn ott bolyong örökké az illata...
Bizalom, megértés kelyhéből ivott eleget.
Tépte szél, sújtotta jégeső - még mindig pompázott.
Úgy látszott, semmi se olthatja el azt a lángot.
Beköszöntött a tél, de a halálra még nem állt készen.
Felemelte a fejét és hajladozott a halovány napfényben.
Erősebb, szebb volt, mint a többi - párját ritkította.
Az Égvilágon mindenki halhatatlannak gondolta.
De aztán a színpompás szirmok sorvadozni kezdtek.
A "csodavirággal" a leglágyabb szellők is kikezdtek.
Elenyésző vidámság és halott remények hangjai repülnek a széllel.
A Legyőzhetetlent a szeretet lángjának hamuja temeti most el.
Volt egyszer egy barátság... táplálta a szeretet.
Bizalom, megértés kelyhéből ivott eleget...
Emlékszem még a múltba visszanyúló szavakra
És a szörnyű hiány könnye hull a hideg sírhantra.
Tudd meg, hiába vagyunk távol, összeköt az emlék!
Kósza foszlányait magamhoz ölelem, mielőtt továbbmennék...
Úgy látszik, azt a liliomot nem éleszti fel semmi, soha.
De a vén mezőn ott bolyong örökké az illata...
