Szétesett bús életem kínzó széke,
Elfújta a remény szele, összerogyott,
Csillogó szemmel csodálom, elmúlt végre,
Minden, mi eddig égetve mardosott.
Nem kérdem többé: "az ég kék-e?"
Hiszen lélektükreimmel láthatom,
Vártam, s most Eljött végre, végre,
Béke simul végig kocsonyás vállamon.
A Fájdalom már a múlt öröksége,
Közöm hozzá már nem sok maradt!
Szárnyaló lelkemben te honolsz, Béke!
Végre Szabadon élhetek e ég alatt!
Elfújta a remény szele, összerogyott,
Csillogó szemmel csodálom, elmúlt végre,
Minden, mi eddig égetve mardosott.
Nem kérdem többé: "az ég kék-e?"
Hiszen lélektükreimmel láthatom,
Vártam, s most Eljött végre, végre,
Béke simul végig kocsonyás vállamon.
A Fájdalom már a múlt öröksége,
Közöm hozzá már nem sok maradt!
Szárnyaló lelkemben te honolsz, Béke!
Végre Szabadon élhetek e ég alatt!