Be jó, hogy jártam erre is veled:
most már a holt fürdőt is ismered.
A suttogó, nagyárnyú sétaút
milyen döbbent magányosságba fut.
Minthogyha néha most is rezgene
a lombja közt a régi térzene.
Korhadtan áll a vén malomkerék,
a víz tanácstalan fut szerteszét.
Csak egy verandás villa nem romos,
ott ül az ősz fürdő-tulajdonos.
Fehér ruhában, mint egy vén szinész,
kék füstön át a multba visszanéz.
Nem is rezzenti fátyolos szemét,
úgy hallgatja a régi térzenét...
A vendéglő virágos terraszát
csevegve lakja csacska társaság.
Vágyódva ring az ifjú és a lány,
a Strauss-keringő hullámos dalán.
Az asztalnál, egy pesti lap mögött
jó nagytata borozgat és köhög.
És imbolyog, mint induló hajó:
ó, élni, élni, élni volna jó!...
...Hűs esti égből száll a permeteg,
alusznak már a régi valcerek.
Romokra száll az este illata,
s a kis fürdő halott. Mint nagytata. -
most már a holt fürdőt is ismered.
A suttogó, nagyárnyú sétaút
milyen döbbent magányosságba fut.
Minthogyha néha most is rezgene
a lombja közt a régi térzene.
Korhadtan áll a vén malomkerék,
a víz tanácstalan fut szerteszét.
Csak egy verandás villa nem romos,
ott ül az ősz fürdő-tulajdonos.
Fehér ruhában, mint egy vén szinész,
kék füstön át a multba visszanéz.
Nem is rezzenti fátyolos szemét,
úgy hallgatja a régi térzenét...
A vendéglő virágos terraszát
csevegve lakja csacska társaság.
Vágyódva ring az ifjú és a lány,
a Strauss-keringő hullámos dalán.
Az asztalnál, egy pesti lap mögött
jó nagytata borozgat és köhög.
És imbolyog, mint induló hajó:
ó, élni, élni, élni volna jó!...
...Hűs esti égből száll a permeteg,
alusznak már a régi valcerek.
Romokra száll az este illata,
s a kis fürdő halott. Mint nagytata. -
