A tűlevél békét terem. Testit, lelkit.
Megfáradt arcok, de mind oly meghitt,
mint a fehér fűszálak a fák alatt.
A szíven a forróság némán átszalad,
rénszarvasként. Zöld-piros-sárga
lámpák gyúlnak, s e fényes sávba
mind besétálunk. Megszűrik a zajt
a fülek, s mikor végtelen csend lesz majd,
megnyugszunk mi is. Kilazul
a megfeszült test, mint egy gitárhúr.
A szeretet megkapjuk vigaszul,
szívünk remeg, megfeszül, kitágul.
Mosoly ül ki a mélyülő ráncokra,
s itt belül, piros lesz e szürke tél.
A fák ágain fények táncolnak,
s békét terem egy tűlevél.
Megfáradt arcok, de mind oly meghitt,
mint a fehér fűszálak a fák alatt.
A szíven a forróság némán átszalad,
rénszarvasként. Zöld-piros-sárga
lámpák gyúlnak, s e fényes sávba
mind besétálunk. Megszűrik a zajt
a fülek, s mikor végtelen csend lesz majd,
megnyugszunk mi is. Kilazul
a megfeszült test, mint egy gitárhúr.
A szeretet megkapjuk vigaszul,
szívünk remeg, megfeszül, kitágul.
Mosoly ül ki a mélyülő ráncokra,
s itt belül, piros lesz e szürke tél.
A fák ágain fények táncolnak,
s békét terem egy tűlevél.