637 éve Firenze mellett, Certaldóban meghalt Giovanni Boccaccio olasz író, költő (Decameron).
Apja mint az egyik firenzei bankház utazója és ügynöke Párizsban ismerkedett meg egy vagyontalan francia özveggyel, s tőle született a későbbi író – törvénytelen gyermekként – valószínűleg már Firenzében, de születési körülményei homályosak: helyszínként leggyakrabban Párizs, Firenze és Certaldo neve merül fel az életrajzokban. Apjánál, Boccaccio di Chellinónál nevelkedett Firenzében, féltestvéreivel együtt. (Apja egy másik nőt vett feleségül, nem Boccaccio anyját.) Boccaccio Nápolyban tanult, s közben egy gazdag kereskedő feleségének lett ifjú szeretője, de Fiammetta – így nevezte kedvesét írásaiban – hamarosan elhagyta. Apja halála (1349) után visszatért Firenzébe. 1348 és 1353 között írta legfontosabb, az utókor csodálatát kiváltó művét, a Dekameront. Jó barátja volt a nála alig idősebb Petrarcának: levelezésük bensőséges viszonyra vet fényt. Élete utolsó húsz évét humanista tanulmányainak szentelte. Tudós munkáit latinul írta, s ezekre volt a legbüszkébb, de írt még 16 allegorikus eklogát, két moralizáló életrajzgyűjteményt, s egy nagyméretű mitológiai magyarázatgyűjteményt. Szegényen, anyagi gondok közt élt Certaldóban és Firenzében. Jellemző, hogy Petrarca 50 aranyat hagyott Boccaccióra végrendeletében azzal a megkötéssel, hogy bundát vegyen rajta. – Nem sokkal élte túl nagy barátját: Certaldóban halt meg ősi házában 1375. december 21-én.
Fő műve a Dekameron (Decameron) (1348-1353): Irodalomtörténeti jelentősége, hogy általa vált önálló irodalmi műfajjá a novella.
További művei:
Amorosa visione (1342)
Buccolicum carmen (1367-69)
Caccia di Diana (1334-37)
Comedia delle ninfe fiorentine (Amato, 1341-42)
Corbaccio (1365 körül, a dátum vitatott)
De mulieribus claris (1361)
Elegia di Madonna Fiammetta (1343-44)
Esposizioni sopra la Comedia di Dante (1373-74)
Egy szerelem megpróbáltatásai (Filocolo) (1336-39)
Nimfák színjátéka (Filostrato) (1335 vagy 1340)
Genealogia deorum gentilium libri (1360, 1374)
Ninfale fiesolano (1344-46 ?)
Rime (1374)
Teseida delle nozze di Emilia (1341 előtt)
Trattatello in laude di Dante (1357)
Zibaldone Magliabechiano (1351-56)
Apja mint az egyik firenzei bankház utazója és ügynöke Párizsban ismerkedett meg egy vagyontalan francia özveggyel, s tőle született a későbbi író – törvénytelen gyermekként – valószínűleg már Firenzében, de születési körülményei homályosak: helyszínként leggyakrabban Párizs, Firenze és Certaldo neve merül fel az életrajzokban. Apjánál, Boccaccio di Chellinónál nevelkedett Firenzében, féltestvéreivel együtt. (Apja egy másik nőt vett feleségül, nem Boccaccio anyját.) Boccaccio Nápolyban tanult, s közben egy gazdag kereskedő feleségének lett ifjú szeretője, de Fiammetta – így nevezte kedvesét írásaiban – hamarosan elhagyta. Apja halála (1349) után visszatért Firenzébe. 1348 és 1353 között írta legfontosabb, az utókor csodálatát kiváltó művét, a Dekameront. Jó barátja volt a nála alig idősebb Petrarcának: levelezésük bensőséges viszonyra vet fényt. Élete utolsó húsz évét humanista tanulmányainak szentelte. Tudós munkáit latinul írta, s ezekre volt a legbüszkébb, de írt még 16 allegorikus eklogát, két moralizáló életrajzgyűjteményt, s egy nagyméretű mitológiai magyarázatgyűjteményt. Szegényen, anyagi gondok közt élt Certaldóban és Firenzében. Jellemző, hogy Petrarca 50 aranyat hagyott Boccaccióra végrendeletében azzal a megkötéssel, hogy bundát vegyen rajta. – Nem sokkal élte túl nagy barátját: Certaldóban halt meg ősi házában 1375. december 21-én.
Fő műve a Dekameron (Decameron) (1348-1353): Irodalomtörténeti jelentősége, hogy általa vált önálló irodalmi műfajjá a novella.
További művei:
Amorosa visione (1342)
Buccolicum carmen (1367-69)
Caccia di Diana (1334-37)
Comedia delle ninfe fiorentine (Amato, 1341-42)
Corbaccio (1365 körül, a dátum vitatott)
De mulieribus claris (1361)
Elegia di Madonna Fiammetta (1343-44)
Esposizioni sopra la Comedia di Dante (1373-74)
Egy szerelem megpróbáltatásai (Filocolo) (1336-39)
Nimfák színjátéka (Filostrato) (1335 vagy 1340)
Genealogia deorum gentilium libri (1360, 1374)
Ninfale fiesolano (1344-46 ?)
Rime (1374)
Teseida delle nozze di Emilia (1341 előtt)
Trattatello in laude di Dante (1357)
Zibaldone Magliabechiano (1351-56)
