földön minden szép – a völgyek, ormok és szép, mi bőséget
terem s erőt; oly szép
a föld – és én a porba omlok a földi por előtt.
A
titkos ősanyag még szebbre szépül; az elmúlásban ez picinyke
rész, mely szétporladva
új rejtélybe épül, s a mindenségbe vész.
Örömre
szít korábbi életemből a nagy szabály, mely szebb, mint
bármikor: hogy halhatatlanság
lesz rög-szívemből, legdrágább földi por.
(Franyó Zoltán
fordítása)
