Lupsánné Kovács Eta: Nyúlcipő

Fekete árnyék vetült elém,
lehet - e felhő fenyő hegyén?
Góliát sas volt fejem fölött,
óriás szárnya fent körözött!

Kiszáradt mezőn,
bokor tövén,
holtfáradt nyulat
véd a sövény,
megmozdul, halkan...
tőlem is fél,
elfordul, s pislog a
kökény ölén;

súgtam biztattam: ma ne féljen,
nyúltam utána, én megvédem!
Mondtam: egy kicsikét féltem Őt,
felkapta máris a nyúlcipőt.