Ha haragszol, megkövetlek;
Békélj meg, szép
angyalkám!
Csak azt mondtam, hogy szeretlek,
S e szóért
haragszol rám?
Ki az oka? s ki hibája,
Hogy kellemed
olyan nagy?
Hogy te, óh virtus példája,
Szeretetre méltó
vagy?
Ha téged szeretni vétek:
Hányan esnek úgy
belé?
S hogy én legtartósban vétek,
Magam azért
bűntetsz-é?
Lelj csak egyet, ki szépséged
Látván (de mint
én, úgy ám)
Ne szeressen mindjárt téged:
Úgy neheztelj
osztán rám.
És ha e szómért: szeretlek,
Úgy kikelhetsz
ellenem:
Egypár csókkal megkövetlek:
Csak hagyj holtig
vétenem.
Vagy ha e szó úgy megsérte;
Mondd vissza,
Lillám, te is:
Én nem haragszom meg érte,
Megbocsátok százszor
is.
1803
