Balogh Ádám: Defekt

Vigasztal a bú, ködös az éter
Tespedt lett a vágy, lelkem két méter
Hangfosztott a szó, csak morajlik a lét
Kenterbe ver engem, a nominálbért.

Tetszik az, ha fáj, emberből lennék hát
Lettem vad kufár, ki a kezdettől lepkét lát
Hiszem; az úton nincsen az a törés
Mi eszem szikráinak az utolsó belövés.

Intsen, ki tudja, míg eme infekció köztünk
Elveszik, miért mi, pár proskribált küzdöttünk
Hisz a próféta se jön éppúgy, mint az Isten
S hogy mennyire utálom ezt? Arra szó sincsen...