Avarra hull a holdezüst,
tószélén hálós köd leült.
Hegy sipkája fehér süveg,
alkonyatban tejesüveg.
Gurulós a gyöngyös harmat,
erdő alján gomba sarjad.
Csipkebogyót ízlel a dér,
lassan a táj aludni tér.
Reccsen az ág, levél zörög,
lehullanak fátylas ködök.
Távolodik a napkorong,
régi heve már nem tolong.
A vadmalacok megnőttek,
már a szarvasok sem bőgnek.
Elvermelt télre a béka,
kamrában telve a véka.
tószélén hálós köd leült.
Hegy sipkája fehér süveg,
alkonyatban tejesüveg.
Gurulós a gyöngyös harmat,
erdő alján gomba sarjad.
Csipkebogyót ízlel a dér,
lassan a táj aludni tér.
Reccsen az ág, levél zörög,
lehullanak fátylas ködök.
Távolodik a napkorong,
régi heve már nem tolong.
A vadmalacok megnőttek,
már a szarvasok sem bőgnek.
Elvermelt télre a béka,
kamrában telve a véka.