Álen Imre Id.: Még cím nélkül

Nem vigasztalásképpen,
Vagy talán éppen,
Nem leltem még meg
helyem a földi létben.

Úgy látszik, valódi,
Nincs miért tallózni,
Mégis súgja valami,
Minden, ami van: talmi.

Keresem azt a világot,
Ahol nem csak tákolt,
Tarka-barka szófoszlányok
Teremnek virágot.

Ahol az elvont fogalom
Az igazi jutalom, s
Ha akarom, gazdagon
Mindazt meg is foghatom.

Mint álomkép, éji:
Az én, nem az, aki nézi,
Hanem mindaz, amit lát,
(Tett), behunyt szemein át.

Ilyen világra vágyom,
De nem mint álom!
Egyszer majd akarattal,
Hittel elém tárom!