Ádám László: Eső, vihar, villám

Egy lépés, és lehagytalak, küszöb!
A cipőm már koppan is.
Az eső meg rajta. Én nyöszörgök.
De nyöszörögne más is.

A zuhé elcsap. Hé! Gyere, eső!
Gyere, mutasd meg, hogy élsz!
Mutasd meg, hogy én is élek! Késő?
Öreg legyőz, attól félsz?

Széttárom a karom, gyere, jeges!
Letépem a ruhám is!
Mind megtalál az, ki téged keres,
fiatal vagyok máris!

Te vagy a könnyem, a síró lelkem.
Szivárvány a vén szívem,
szép villámod az élet, és titkon,
suttogózva hívsz engem.

Ess le rám! Már nem várok rád.
Megvagy, és nem engedlek!
Rajtam végig, s által folyj hát,
dörögd be nekem eged!