Este, mikor felnézek az égre,
rám ragyog milliónyi csillag fénye.
Csak egy gondolat fut át az agyamon,
vajon merre jár az, kit szerettem nagyon?
Vajon látszik még a könnycsepp a papám ruháján?
Vajon beléphetett a mennyország kapuján?
Csak egy kérésem van, Istenem,
engedd, hogy csak egyszer megsimogassa fejem.
Ígérem, utána hagyom elmenni,
hisz el se tudott tőlem köszönni.
Azt nem ígérhetem, hogy nem fogok többet sírni,
mert soha nem fogom elfelejteni.
Meg sem születtem még, mikor itt hagyott családot, barátokat, munkát,
de tudom, várt engem, a legkisebb unokáját.
Bárcsak megismerhettem volna,
akkor is minden versem róla szólna.
