Osváth Péter: Amit adtál.

Még írok számodra verseket
Mert az ezret beígértem neked
Bátran olvasd el mindegyiket
Lelj benne szép kis rímeket
Az egyikben zöld szemed
Itt meg dicsérem kerek kebledet
Tudod, ez most sem a te hibád
Én okoztam ekkora galibát
Tönkretettem két életét ám
De csak a tied számít igazán
Sajnálom nagyon fájdalmad
Köszönöm, hogy így kibírtad
Várok szavadra szüntelen
De most minden színtelen
Ülök egy hideg, nagy kövön
Pont a lábamra kötözöm
Csábít a víz, partján könnyezem
Sokkal könnyebb így nekem
S midőn alá is merülök
Örvénylő álomba kerülök
Vízzel tüdőmben küszködöm
Nem akartam esküszöm...
Riadok fel azonnal ágyamon
Kérdés fut át zavart agyamon
Hogy mit is adtál te nekem?
Ó semmit, elvetted életem...