Emlékiratok könyve című regényének olasz kiadása alkalmából vesz részt a szerdán kezdődő Mantovai Irodalmi Fesztiválon (Festivalltetteratura) Nádas Péter; látogatása alkalmából a magyar íróval az egyik legnagyobb olasz napilap, a La Repubblica is hosszú interjút közölt szerdai számában.
MTI - Az önéletírás megóv minket a történelem tragédiáitól címmel megjelent interjú bevezetőjében a cikket jegyző Susanna Nirenstein megemlíti, hogy Susan Sontag amerikai író a magyar szerző Emlékiratok könyve című munkáját „napjaink legnagyobb regényének” nevezte. Mint felidézi, Nádas először 1986-ban megjelent, „monumentális” műve új ablakot nyitott Kelet-Európára a vasfüggöny mögül.
A több mint 760 oldalas regény szinte végig három – egy hetvenes és egy ötvenes évekbeli, valamint egy XIX. század végi – szálon fut, mint azonban a La Repubblicának adott interjújában az író kiemeli: óvakodott a mechanikus történetszövéstől, így a könyv vége meglepetést tartogat.
A regény autobiografikus vonatkozásairól az író hangsúlyozza, minden regény bizonyos mértékben önéletírás. „A saját tapasztalataimból és fantáziámból indulok ki, és ezekhez térek vissza. A beleélés és az empátia képességével azonban el tudok távolodni és idegen fejjel gondolkodni. Nem kell gyilkolnom ahhoz, hogy megtudjam, mit jelent gyilkolni. Az empátián keresztül így mindaz, ami megtalálható egy regényben, önéletrajzzá válik” – fogalmaz az interjúban.
Nádas felidézi a szocializmus időszakát is, emlékeztetve: valódi fasiszták diktatúrája idején született, és hamis kommunisták diktatúrája alatt nőtt fel. Elmondása szerint szülei akkoriban éppen azért kompromittálódtak, mert valóban hittek a kommunista eszmékben. „A totalitarizmus azonban az ember belsejébe hatol. Ennek ellenére is sikerült megélnem egy nagyszerű szellemi életpályát” – emlékezik az író az interjúban.
MTI - Az önéletírás megóv minket a történelem tragédiáitól címmel megjelent interjú bevezetőjében a cikket jegyző Susanna Nirenstein megemlíti, hogy Susan Sontag amerikai író a magyar szerző Emlékiratok könyve című munkáját „napjaink legnagyobb regényének” nevezte. Mint felidézi, Nádas először 1986-ban megjelent, „monumentális” műve új ablakot nyitott Kelet-Európára a vasfüggöny mögül.
A több mint 760 oldalas regény szinte végig három – egy hetvenes és egy ötvenes évekbeli, valamint egy XIX. század végi – szálon fut, mint azonban a La Repubblicának adott interjújában az író kiemeli: óvakodott a mechanikus történetszövéstől, így a könyv vége meglepetést tartogat.
A regény autobiografikus vonatkozásairól az író hangsúlyozza, minden regény bizonyos mértékben önéletírás. „A saját tapasztalataimból és fantáziámból indulok ki, és ezekhez térek vissza. A beleélés és az empátia képességével azonban el tudok távolodni és idegen fejjel gondolkodni. Nem kell gyilkolnom ahhoz, hogy megtudjam, mit jelent gyilkolni. Az empátián keresztül így mindaz, ami megtalálható egy regényben, önéletrajzzá válik” – fogalmaz az interjúban.
Nádas felidézi a szocializmus időszakát is, emlékeztetve: valódi fasiszták diktatúrája idején született, és hamis kommunisták diktatúrája alatt nőtt fel. Elmondása szerint szülei akkoriban éppen azért kompromittálódtak, mert valóban hittek a kommunista eszmékben. „A totalitarizmus azonban az ember belsejébe hatol. Ennek ellenére is sikerült megélnem egy nagyszerű szellemi életpályát” – emlékezik az író az interjúban.
0 Megjegyzések