Meziou Király Klára: Péterrévei Életképek - Mesélő felhők

Hűvös őszi szélben meleget éreztem,
jobbról-balról szorosan ültek mellettem.

Elaludtam volna, ha fel nem fedezem:
teliholdas éj... a felhőket figyelem...

Halk zörejben így, édesen ábrándoztam,
a felhők képéből régmúltat olvastam:

Láttam virágokat, s talán a Jóistent,
gyönyörűségére ma is jól emlékszem!

Csodáltam sok Angyalt - egész nagy sereget,
elpirultam, hisz` mind felém integetett.

Mozgófilm lett nékem a hold a felhőkkel,
elhunyt szeretteimet újralátni véltem:

Ott volt Morzsi kutyám a Nagypapa mellett,
vígan ugrándozott, mint amikor elment...

Pipacsok közt sétált két pici nővérem,
nem ismertem őket, biztosan ők! - érzem.

Láttam lovakat is, sok gyönyörű szépet,
gyorsan elém néztem: ott egyszerre léptek,

ismerték az utat, hazafelé mentek.
Boldogság töltött el, mert velük lehetek!

Patakopogásuk törte meg a csendet,
anyum ölelése árasztott meleget.

- Mindjárt otthon leszünk - szólott az apukám,
s tudtam: kemencénk kuckója vár énreám...