Mátyás Norbert: A Négy Elem

Amúgy létezik a Földön négy fontos dolog,
És egymást erősítve ez csak körbe forog,
Életünket képezik már nagyon is rég,
De a létüket pusztítjuk, ebből elég!

A föld, mely mindennek és mindenkinek életet ad,
Nos, mi is ebből lettünk, és ez számomra elég vad,
Létünk biztonságát valahol idekötjük,
Életünk bizonyos részét is rajta töltjük.

A lelki biztonság az, ami ezt műveli,
De ezt az ember sajnos tárgyakban keresi,
Az anyagi biztonság már nagyon mulandó,
Ez a támasz lelkünkre nézve is fullasztó.

A víz, mely szervezetünk nagy része,
Lassan kifogyóban, vedd már észre,
Érzelmeinket is valahol ez jelképezi,
És úgy, ahogy van, ezt az ember el is felejti.

Mindenki eltakarja önmagának ezt a részét,
És ezzel felállítja az érzéketlenség képét,
Figyelmen kívül hagyva, hogy így vagyunk teljesek,
Nincs miért aggódni, hisz vannak, melyek kedvesek.

A tűz, amit az Istenek nekünk adtak,
Sokan már ezzel pusztítást is fogadtak,
Még energiánk is ebből származik,
De mélyen legbelül nagyon lármázik.

Kinek sikerül belső tüzét uralma alá vonni,
Tetteit a siker koronájára fel tudja fonni,
Innen tovább már az az ember bármire képes,
Csak szándékai döntik el, hogy mennyire fényes.

A levegő, mely életünk legfontosabb része,
Most már nagyon szennyezzük, és lassan nekünk vége,
Azért van, mert a szeretet hiányzik sok emberből,
És már nem akarnak részt venni ebből a rendszerből.

Jobban szeretik a tárgyakat az embernél,
De ebbe már belegondolni nem is mertél,
Fáj ez az igazság és megvakít a fénye,
Remélem, sok mindenkinek van még reménye.

Rajtunk áll, hogy ez mennyire nehezedik,
Adj esélyt létednek, hátha emelkedik,
Bocsáss meg önmagunknak ezért a hibáért,
És áldozd fel földi léted egy szebb világért.