lebegnek az égi színcsipkék, ahogy
a selyem-alkony szenderedést lebbent.
Filigrán fűzfák ringják fürt-táncukat,
galamb-búgón énekel a szirom-nyár,
őszi ködök alusszák még álmukat.
A zápor-hűvös csak settenkedve jár,
kandalló-fényű Nap lobog odafent,
láz-forrósága harmatverejtéket
iszik fűszálak homlokáról idelent.
Jegenyék kémlelik a messzeséget,
a fény sugár-vállára tűnőn hajol
pamacs-arcú felhő, míg estté mereng
a láthatár és árnyék-éjbe karol.
0 Megjegyzések