Osváth Péter: Ez lennék én?

Ennyi vagyok: egy semmi,
Nem látja rajtam senki,
Engem látnak csak.
Ami belőlem fakad,
Az előttük rejtve marad.
Besurranok életekbe,
Ahogy nemrég a tiedbe.
S meglopom minden kincsét,
Kiszívom az erejét,
Mint veled teszem,
Látszatkedvesem.
Midőn többet nem adsz,
Elmegyek, s te itt maradsz.
Ugrálok lélekről-lélekre,
Játszom is velük kedvemre.
Hagyok üres lélekhéjakat,
Aszott emberi életburkokat.
Fájdalmat és bánatot hozok,
Mondottam, senki vagyok...