Grivalszki Péter: Éji tea kenyérrel

Páran még szörföznek a legek tengerén,
én meg bámulok.

Levegőt szívok, érzek,
látok, hallok, élek.

Mintha vendégként érkeznék gyilkos mesterkedésekhez,
de most magam vagyok a célpont,
a saját tripla húszasom.

Itt, a tornácon egyre szűkebb a cipő.
Járni, már csak ha levágom, tudok.

Mezítláb lépek be a házba, ahol denevérek laknak,
némelyik albínó,
de vannak halak is a föld alatt,
megbotlok, ahogy némán verdesik alattam
a puha, guanós löszt.

Az ég persze megmaradt.

Az egyszerű födém
lustán takarja a lila éjt,
lyukaival kiszel pár karéjt,
majd felszolgálja teához.

A tea hideg.
De én pont így szeretem.

Reménnyel,
hittel
és égi kenyérrel.